Újabb összecsapás várható a magyar kormány és az Európai Unió között, ha az új felsőoktatási törvény valóban röghöz köti majd az államilag finanszírozott képzésben résztvevőket.
A munkavállalók szabad mozgása az Európai Unió egyik legjelentősebb vívmánya, az uniós polgárság talán legnagyobb előnye. Az, hogy az EU minden tagországában ugyanúgy kereshetünk állást és helyezkedhetünk el, nemcsak a munkavállalók számára előnyös: a félmilliárd főt maga mögött tudó egységes piac létrehozásának elsődleges célja Európa, az európai országok gazdasági erejének növelése, amelyet a piaci tényezők (az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a személyek) akadálytalan áramlásának biztosításával érnek el. Az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés ennek megfelelően kimondja, hogy "[a]z Unión belül biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását”. Igaz ugyan, hogy a vonatkozó uniós szabályok többsége a migráns munkavállalókat a fogadó országban érő diszkrimináció tilalmára koncentrál, azonban az Európai Bíróság ítéleteiből az elmúlt évtizedekben egyértelművé vált: ellentétes a - nemzeti jog felett álló - uniós joggal minden olyan intézkedés, amely korlátozza a szabad munkavállalást.
Érdemes egy pillantást vetni az Európai Bíróság C-415/93 számú ítéletére, amely Bosman-ügyként vált ismertté, és teljesen átalakította az európai labdarúgó-csapatok működését.
“A Bosman-ügy alaptényállásában a belga nemzeti labdarúgó-szövetségek azon szabálya volt vitatott, amelyik előírta, hogy a hivatásos játékosok szerződésük lejárta után sem szerződhetnek át más tagállamok klubjaihoz egészen addig, míg ezek a klubok meg nem fizetik nekik az úgynevezett képzési díjat. Az Európai Bizottság szerint az ilyen előírások a játékosok tagállamok közötti mozgásának akadályát jelentik (...)”Marján Attila szerk. (2006): Az Európai Unió gazdasága.Budapest: HVG Könyvek. p.270
Ha az Európai Bíróság elé kerülne az ügy, jó esély lenne arra, hogy a magyar diplomások vasfüggönyét berlini társa sorsára jutassák. Márcsak azért is, mert az uniós jog kiterjesztő értelmezése az Európai Bíróság kedvenc tevékenységei közé tartozik. Ennek ellenére nagy bajt jelez, ha egy ilyen alapjogot a cikkelyek és paragrafusok közötti kutakodással kell megvédeni.
Az EU folymamatosan keresi a módját a tagországok közötti munkaerő-áramlás elősegítésének, mivel az - a munkaerő keresletének és kínálatának optimális eloszlásával - fontos eszköze az európai foglalkoztatottsági szint növelésének. Erre alapul az EU 2020 Stratégia is, így egy ezzel ellentétes tagállami törekvés valójában a következő tíz év, közösen kidolgozott gazdasági programját ássa alá.
2004 után Magyarország állampolgárai - a "régi" uniós tagországoknak az olcsó munkaerő áradatától való félelme miatt - hét éven át csak korlátozottan élhettek a szabad munkavállalás jogával. Ausztria és Németország egészen a legutolsó pillanatig, idén májusig zárva tartotta a sorompót. Azóta viszont a magyar állampolgárok is mehetnek dolgozni bármelyik tagországba szabadon, előzetes engedélyek beszerzése nélkül, megkönnyítve az anyagi biztonság megteremtését, új tapasztalatok megszerzését vagy a személyiség kiteljesedését. Furcsa lenne, ha ezt a jogot most éppen a saját hazájuk venné el tőlük.